002. HÓTAPOSÁS A RAXON

Piros utak nemcsak itthon, hanem a szomszédos országokban is vannak, de amikor elindultunk ide a szomszédba, hogy életünk második hótaposós túráját megtegyük, még nem tudtuk, hogy ez is bekerül ide a sorozatba. Aztán a sors és az Osztrák Természetjáró Szövetség úgy gondolta, hogy legyen – mi pedig nem ágáltunk ellene. Szóval ez is egy piros.

Alsó-Ausztria és Stájerország tartományok határán fekszik a Rax, másnéven a Raxalpe hegység. Ausztria egyik legismertebb hegysége sok magyar hegymászót, túrázót és hótalpazót vonz. De nem csak az aktív pihenés kedvelői keresik fel a Rax Alpokat. Felvonó segítségével egészen 1500 méterig fel tudsz menni, ahol a kilátás páratlan, az osztrák strudl pedig isteni lesz.

A Rax hegység része az Északi-Mészkő Alpoknak. A Rax-Alpok nem egy hegy, hanem egy hegység, így az több csúcsból áll. Legmagasabb csúcsa a Heukuppe, ami 2007 m magasságig csúcsosodik.

Közvetlenül a Rax Alpoktól északra találod a Schneeberg csoportot (legmagasabb csúcs a Schneeberg, 2076 m) is. A két hegységet a Höllental völgye választja el egymástól. Ketten együtt alkotják a Rax-Schneeberg-csoportot.

Hótalpas túránk úticélja a Rax Berggasthof, vagyis a Rax-felvonó hegyi állomása (1547 m). A kabinos felvonó völgyi állomása (528 m) Hirschwang an der Rax északi végén található. Nagy forgalmat bonyolít, ez már azon látszik, hogy egy öt szektorra osztott nagy és ingyenes parkoló fogadja a turistákat. A kabinos felvonó egész éven át, minden nap közlekedik – időnként azért zsúfoltságra lehet számítani. Győrből nekünk egy 2.5 órás autózásra található ez a hely, remélem leszek olyan edzett a nyáron, hogy újra visszatérünk majd ide.

A felvonó a Rax fennsíkon tesz ki minket. Menet közben jól látjuk a meredek sziklafalakat mindenhol. A fennsík átlagos magassága 1600-1800 méter. Itt már egyszer túráztunk Mankástul a nyáron – most megpróbáljuk télen nélküle. Egy hótalpas túránál akár aggasztó is lehetne, hogy se itt lenn, se menet közben nyoma sincs a télnek – pedig három hete azért nem jöttünk, mert olyan hóvihar volt, hogy még a közlekedés is megbénult. Persze a wetterpanoráma segített nekünk, így tudjuk, hogy a fennsíkon van azért hó bőven. A felvonónál egy térkép vár bennünket – ennek elérhető egyébként a nyári változata is.

Miután felértünk, hamar elhatároztuk, hogy látva a hó mennyiségét, mégsem hótalpas túrát tartunk, pedig szerettük volna kipróbálni a teniszütő nagyságú lábbeliket – de most úgy feleslegesnek éreztük. Az első, amit igazán élvezni szerettünk volna – az a napfény – ezt meg is tettük, a felvonó mellett ugyanis napágyak sorakoztak. Bár hunyorogva láttunk időnként mindent, azért a nyom, hogy milyen út lesz a mienk azonnal jól látszott. Az osztrákokról egyébként azt is el tudom képzelni, hogy ami nekünk a kék túra, az nekik a piros – no szerintem lesz még elég időm, hogy ezt kiderítsem!

Készültünk ám, és megnéztem mit ír a Bibliánk erre a túrára. Máris beillesztem ide. Nos annyiban mindenképpen eltérünk, hogy ugye a hótalpainkat nem csatoltuk fel.

A több mint 1000 méter szintet legyőző nagykabinos felvonó népszerű hegyi állomásától indulunk, kedvező hóviszonyok esetén már a hütte épülete előtt fel tudjuk csatolni hótalpainkat. Az épület előtti részen nagy információs tábla mutatja a Rax-fennsík könnyen bejárható téli túraútvonalait, előle kezdődik a Piros sáv jelzésű fő gyalogút, mely a plató keleti felét átszelve egészen a Neue Seehüttéig kínál könnyű túrát. Miután megcsodáltuk a hegyi fogadó elől nyíló panorámát, a széles, enyhén emelkedő úton menjünk az Ottohaus irányába. Egy kanyarnál, a jobbra lévő bájos kis kereszttől, a Gatterlkreuztól nyílik lenyűgöző kilátás a behavazott Schneeberg felé. Pirossal jelzett utunk élesen balra kanyarodik, majd nagyjából szintet tartva érünk ki a Praterstern (1623 m) útcsomópontjához, ahonnan már jól látszik következő célunk, az Ottohaus épülete. Balra kanyarodva pár perc alatt kiérünk a remek helyen fekvő hüttéhez (1644 m), mely alapvetően nyári vendéglátóhely, de szép időben, téli hétvégeken gyakran tart nyitva.

Na, ott a távolban a jobb oldali képen látható Ottó háza, ami véletlenül túránk visszatérő pontja lett. Azt persze tudtuk, hogy kétszer elmegyünk oda, de hogy négyszer is, azt az út elején még nem sejtettük. Csakhogy lett egy kis probléma. Miután 45 perc sétával elértük ezt a helyet, kisétáltunk a közeli kilátóhoz, hogy fényképen megörökítsük. Ezután pedig úgy gondoltam: ideje az otthonról hozott elemózsiámat elfogyasztani. No ekkor döbbentem rá, hogy az egyik táskám, benne a lakáskulcsaimmal, kocsikulccsal és az összes iratommal nincs nálam. Mindjárt tudtam, hogy a felvonónál tettem le, csak azt nem, hogy pontosan hol. Biztos voltam benne, hogy most is ott van – de azért sovány malac vágtában – alig több, mint félóra alatt vissza is értünk újra a felvonóhoz…. Először az asztalnál néztem, ahol reggeliztem, de ott nem volt. Azután kérdeztük az étteremben a pincéreket, de nekik nem adták le. Mentünk a felvonóhoz, de ott meg nem volt senki. Már kezdett felmenni a pulzusom, amikor megtaláltam a napozóágyak lábánál. Természetesen nem hiányzott belőle semmi sem. Mi viszont elbuktunk több mint egy órát.

Visszamentünk mégegyszer az Ottohaushoz – de már nem olyan nagy tempóban – és beláttuk, hogy a teljes túrát ma már nem tudjuk a felvonó visszaindulása miatt befejezni. Ezt a túrát olvastuk ajánlóként:

Mielőtt még a házhoz érünk, forduljunk jobbra felfelé, rövid, de meredek, szuszogtató kapaszkodóval hódítjuk meg a kereszttel koronázott Jakobskogel (1737 m) tetejét. Igazi csúcsélményben lehet részünk, tiszta időben fantasztikus körkilátás a jutalmunk, jól látszik a Rax platójának nagy része, nyugatra, a legmagasabb ponttal, a Heukuppével (2007 m). A Schneebergre és a lenti völgyre is parádés panorámát élvezhetünk. A csúcsról legcélszerűbb északi irányba leereszkedni, a törpefenyők közt egész jól lehet haladni. Rövidesen lejutunk a keresztező Piros jelzésű széles turistaútra, ahol balra fordulva folytatjuk túránkat. Természetesen a Jakobskogel csúcstámadása ki is hagyható, ekkor az Ottohaus előtti elágazástól egyből jobbra fordulva térünk rá a Piros jelű útra.
Körülbelül 7-800 métert teszünk meg a központi, jól előkészített, egyengetett fő turistaúton, majd két erdősáv között jobbra térünk le a kijárt útról, idilli fenyőligetben, enyhén lejtő terepen talpazunk észak-északnyugati irányban, jó 500 méter után érjük el a Sárga jelzésű turistautat kb. 1590 m magasságban. A kiterjedt szabad téren kissé jobbra tartunk, észak-északkeleti irányba fordulunk, eleinte szintet tartva, majd később kissé emelkedve, erdőbe érve gyalogolunk a csodás téli tájon. Feljutunk az erdőből kiérve egy kijárt, preparált útra, ezen balra fordulva pár lépés a Höllentalaussicht kilátó (1620 m), ahonnan a Schneeberget a Rax tömbjétől elválasztó Höllentalba (Pokol-völgy) pillanthatunk le.

A fából ácsolt kilátó platformtól a Kék sáv jelzésű utat követve érünk vissza a már ismerős Praterstern kereszteződéshez, ahol balra fordulva, a Piros jelű úton érünk vissza kiindulópontunkra, a Rax-felvonó hegyi állomásához.

Nos ehelyett mi mászkáltunk egy kicsit a fennsíkon, de közben gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában. Az Új Tóháznál már úgyis jártunk nyáron és majd egyszer visszatérünk ide, ha a szintemelkedés már elfogadható lesz a kezelőorvosaim számára is. Ami biztosan kijelenthető, hogy Rax Berggasthof-Praterstern-Ottohaus-Neue Seehütte közti piros-fehér felfestésekkel jelölt fő túraútvonal végig kitűnően karbantartott volt, így ahogy mi is azon hótalp és vezető nélkül jártunk, mindezt bárki mindenféle komolyabb edzettség nélkül megteheti. Ami viszont fontos információ lehet, hogy a Neue Seehütte, az Ottohaushoz hasonlóan, télen csak szép időben és hétvégén tart nyitva.

Amit még hozzátennék, hogy kiválóan készítik a gőzgombócot vaníliasodóval és mákkal, Évi pedig egy tál smarnit puszilt be egy kis almalekvárral.

Nem tudom mások hogyan vannak ezzel, de állandó visszatérő jelenség nálam, hogy időnként az órám megkérdezi, hogy szünetet tartok-e a gyaloglásnál? És aztán amikor meg elindulok elfelejtem elindítani. Így aztán, hogyha nem jól rögzítem az adatokat, akkor meglepő térképeket rajzol. Ráadásul 4 óra urán véletlenül meg is állítottam.

2026. március 1. Hirschwang an der Rax.