003. DÖMÖSRŐL A PRÉDIKÁLÓSZÉKRE

Egyik első közös túránk, ahová mindig szívesen visszajárok. Az utolsó nem a legkellemesebb emlék. Én erősködtem, hogy menjünk, mert igazából reméltem, hogy készen állok rá, de kiderült hogy nem.

A Dunakanyar legszebb panorámája innenn tárul elénk, így ez az a túra, amit mások sokszor és jól leírtak már. Aki velünk tart, az lenézhet a Visegrádi-hegység egyik legismertebb csúcsáról, a Prédikálószékről és velünk együtt élvezheti a páratlan kilátást. Hogy mi vár ránk az úton? Nos, igazán meredek terepen, a Vadálló-kövek sziklatornyai közt mászunk fel a hegy tetejére. Visszafelé pedig a Kecskehát-réten ereszkedünk vissza a faluba. A túrát fordítva is meg lehet tenni, mi mindig így jöttünk: valahogy az az igazán meredek szakasz az felfelé talán biztonságosabb.

Dömösön van egy központi parkoló, a 11-es főút mellett kitáblázva, a polgármesteri hivatallal szemben, ahol a napidíj: 1600 Ft/szgk. A parkolóautomatánál ott volt az üzemeltető egyik munkatársa, ő váltott nekünk 200 Ft-osokat, hogy ki tudjuk fizetni a díjat. Hagyhattuk volna egy kicsit messzebb az autót, a fél km-re lévő hajóállomásnál, ott a parkolás ingyenes, de különösen a visszaút miatt gondoltuk, hogy ez a jobb megoldás most. A Piros sáv jelzést rögtön a túránk elején a patakon történő átkelés után szinte azonnal már látjuk, így hamarosan elérjük a vadregényes, mély Simon-völgyet, majd mintegy negyed óra múlva már ahhoz a ponthoz érünk, ahol az utak elválnak egymástól. Itt lesz, aki a pavilontól a vadálló kövek felé meredek kaptatón indul, és lesz, akinek a Rám szakadék az úticélja. És akkor nézzük, mit ír a kirandulastippek.hu – a mi bibliánk, ha a túra előtt tájékozódni szeretnénk.

A Piros háromszög jelzésű út a Vadálló-kövek felé nagyon meredek, morzsalékos talajon vezet, izzasztó kaptató vár ránk. A szikláknál óvatosan közlekedjünk, ne másszunk fel rájuk, minden évben történnek súlyos balesetek. Az útvonal jóval biztonságosabb az általunk javasolt irányban, a Vadálló-kövektől lefelé jönni veszélyes és megpróbáltató vállalkozás! Esős, nedves időben válasszunk inkább más túrát. Amúgy a túra többi része semmilyen nehézséget nem tartogat. A túra a magyar terepviszonyokhoz képest meglehetősen nehéz, mindenképpen ajánlott egy minőségi túrabakancs vagy cipő. 

Most már tudom. Ide azért egy minimális edzettség kell, hogy megmászd ezeket a kaptatókat. Nem álltam készen rá, így végig harcolnom kellett. A betegség előtt se könnyedén tettem meg az utat, de most még több pihenőt kellett beiktatni, hogy felérjek. Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy soha nem lesz vége, de szerencsére Évi velem volt és mindig figyelt rám. Kicsivel több, mint két óra volt az út így is felfelé. Amikor aztán eljutottunk az utolsó vadálló kőig, akkor is várt ránk még egy kisebb emelkedő. Ekkor a Piros ∆ jeleket követve a bal oldali ágon mentünk tovább és kisvártatva elértük a célt, és felmásztunk a Prédikálószék kilátójába. Szép, tiszta időben állítólag a Tátra csúcsai is látszanak, de ami tutira jól kivehető innen, az a Visegrádi fellegvárral szemközti Nagymaros.

Egy korábbi túránkból választottam ki a kilátó képét, mert bevallom most ezt elfelejtettem, miként azt sem örökítettem meg, amikor lefelé jöttünk a visszavezető úton. Kényelmes, kőzúzalékos úton indulunk tovább déli irányba, majd balra fordulunk a Piros + jelzésű dózerútra, melyet a kerékpárosok is gyakran birtokukba vesznek. Itt remekül ki van táblázva minden, így a Kecskehát-réten át visszajutunk a parkolóba. Még egy pillanatra segítségül hívom a kirándulástippek az útra vonatkozó passzusát.

Ösvényünk eleinte enyhén, később erősen lejtve bukkan ki Dömös szélső házainál, keskeny meredek utcácskán érünk ki a Táncsics Mihály utcára, ahol balra fordulunk, a kis parkoló előtt pedig jobbra kalauzolnak a jelzések. Az élesen balra hajló Barackos utcát nem követjük, a jelzés itt ösvényre váltva tér be az erdőbe, majd balra fordulva megy tovább. A fák közül kiérve, jobbra gyönyörű kilátás fogad a túlparti Szent Mihály-hegy tömbjére, jól látható az oldalában sötétlő Remete-barlang kies bejárata. Már csak pár lépés és visszaérünk kiindulási pontunkra, a központi parkolóhoz. Aki a hajóállomás felé tart, jobbra kanyarodva éri el azt, aki a templomhoz, az pedig a 11-es főút járdáján gyalogolva egyenesen megy tovább.

Bár a vártnál tovább tartott a lefelé vezető út, és jobban igénybe vette a térdeimet, szerencsére még nyitva volt az Étterem, így a jól megérdemelt vacsoránkat ott fogyasztottuk el. Én pedig megfogadtam, hogy még egyszer felkészületlenül nem vágok neki ilyen embert próbáló túrának.

Dömös, 2026. március 15.