Az első túránk, a Kisalföldi piros út első szakasza. Azt gondoltuk, nem kezdhetjük máshol, csakis itthon, hiszen itt élünk gyermekkorunk óta. Ez az otthonunk. Soha nem mentünk még így ezen az útvonalon, de nyilván jól ismerjük a várost. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon lesz-e egyáltalán piros jelzés valahol, mert az még soha nem tűnt fel. A biztonság kedvéért befotóztam INNEN a turistautak oldaláról az útvonalat Sáráspusztáig, de azt tudtuk, hogy a fokozatosság elve miatt addig nem megyünk el. A korábbi hetekben naponta 3-4 km-es távolságokat tettem meg, először a kórházban a belső udvaron, aztán kísérettel elmerészkedtem a szomszédos fagyizóig, egyszer voltam boltban illetve anyák napján vettünk virágot a Vásárcsarnoknál, de próbáltam betartani azt, amit az orvosok mondtak, hogy ne sokat sétáljak még.
Itt vagyunk tehát a start pozícióban, sok győri kirándulás kiinduló pontjánál. Kerestük a piros jelet, de nem láttuk. Az egyik jegypénztáros azt mondta: a múlt héten egy férfi járt itt és ő is beszélt erről, mintha azt mondta volna, hogy az Eszperantó útnál, a vasút másik oldalán még pecsételőhely is van, de erről nem győződtünk meg, mert még a lépcsőzést kerülnöm kell.
Hárman vágunk neki az útnak, Évi, a feleségem most is velem tart, és újra itt van Sztoni, a kőfej, akit tavaly karácsonyra hozott a Jézuska. Hogy hogyan került hozzám azt pontosan nem tudom, de azt tudom, hogy egy bécsi vásárban szemeztem vele először. És ugye, hogy kimondottan jól néz ki?! Ellentétben a győri vasútállomással, aminek már évek óta ígérik a felújítását.
Győr vasúti közlekedése 1855-ben indult meg. Az akkor virágzó gabonakereskedelem addig elsősorban a folyókon zajlott, így a vasutat sem volt célszerű túlságosan távolra elhelyezni a városközponttól. A győri állomás első felvételi épülete, melyet 1855-ben adtak át. Ekkor készült el a háziperon, és a két szigetperon az aluljáróval együtt, ami a történelmi Magyarországon az első ilyen megoldás volt. A II. világháború során Győr nagy részét bombatalálat érte, a vasútállomás is romokban hevert. 1953 és 58 között aztán elkészült a felújítás, azóta ez a szocreál épületek talán épület fogadja a csarnokba érkezőket. Aki ettől többet szeretne, az látogasson el a moderngyor.com oldalra
Ennek a blognak nem célja, hogy mindent bemutasson, ha nem vagy győri és el szeretnél jönni ide, akkor EZT az írást a figyelmedbe ajánlom.
Hanem aztán ha elindulunk a piros úton a Honvéd ligetben, amelynek közepén a Szabadság-szobor áll, Évi mit is szúrt ki egy fán? Igen igen, halványan ugyan, de látszik a piros jelölés. Ha fogadnunk kellett volna, hogy vajon találunk egy piros csíkot, ő biztos igent mondott volna, én meg nemet, úgyhogy látatlanban is ő nyert.
A piros jelöltést eredetileg a Széchenyi Egyetemig a következő útvonalon kellene megtalálnunk: Honvéd Ligetből jobbra fordulunk a Szent István úton, azután az első lámpánál balra az Aradi vértanúk útján. Ott végighaladunk egészen a Bécsi kapu térig. Onnan fel a Káptalandombra, majd a Bazilikát megkerülve lemegyünk a Dunakapu tér hozzánk közelebb eső széléig. Innen tovább át a Révfalusi-hídon, végig a Rónay Jácint úton a körforgalomig, ahol már látni fogjuk az egyetemet. Úgy terveztem, hogy innen majd még továbbmegyünk a Hédervári úton egészen addig a pontig, amíg nem mutat kb. 80-90 percet az órám.
Igen ám, de a piros vonala nem szentírás, így pár apróság miatt úgy döntöttünk, hogy kissé eltérünk az eredetitől. Nem is igazán érettük, vajon a győri sétálóutca, a Baross út miért nincs benne az útvonalban? No nem, nem a most nyílt finom palacsintázóhely miatt gondoltuk így, én a lányom tablóját szerettem volna megnézni, Évi meg az unokaöccséét. Szerencsére egy osztályba járnak, így elég volt egyet megkeresni. Ha valaki a blog olvasása után már nem találja ott a kirakatban semmi gond, az tehet egy történelmi sétát itt, és megtalálja az egykori Fehérvári kapu helyét. Ott van a csónakos szobor mellett pár méterrel, a Baross úton a Tourinform iroda előtt.
Visszatérünk az eredeti útvonalra úgy, hogy az Arrabona Áruház felé indulva a Virágpiacnál jobbra fordulunk. Itt nemsokára elérjük a városnéző kisvonat egyik fix állomását, a Bécsi kapu teret, ahol Kisfaludy Károly szobra áll. Minden győri jól tudja, a mögötte lévő ház legfelső szintjén bizony vakablakok vannak. Azt viszont már itthon az AI mondta meg, hogy ez az üvegdísz meg ki fia borja. Azt mindjárt tudtuk, hogy falmászásra alkalmatlan, dehogy miért rakták ide, azt soha nem találtuk volna ki.
A Bécsi kapu téren található üvegdísz egy modern köztéri alkotás, hivatalos nevén „Bauhaus 100”. A különleges üvegtérkonstrukciót Botos Péter üvegszobrász készítette 2018-ban, a Bauhaus mozgalom centenáriumára.Három egymáshoz kapcsolódó üvegelemrendszerből áll.Ez nem csupán egy szobor, hanem szökőkútként is működik.
Bár a Bazilika felé kellene mennünk, felegyünk a Rába-kettős-hídra, hogy megnézzük a város legszebb kilátását. Innen volt a rajtja pár éve annak a tájfutó országos bajnokságnak is, aminek köszönhetően ma már én is ennek a sportágnak a rajongója vagyok. Látjátok, itt már Sztoni is mosolyog, a vasútállomáson még nem húzta el a szája szélét!
Na és akkor jöjjön egy kis történelemóra. Megyünk fel a Püspökvárhoz, ahol a Győri Bazilika szerencsére nyitva van. Három történetet kell itt mindenkinek megtanulnia. A barokk épületet még II. János Pál pápa emelte kisbazilika rangra. Hivatalosan egyébként Nagyboldogasszony-székesegyháznak kellene hívni. Három fontos dolgot kell tudni annak, aki ide látogat.
Itt őrzik az ország egyik legjelentősebb szakrális ereklyéjét, a Szent László-hermát. Ez a Szent Korona és a Szent Jobb mellett az egyik legfontosabb szakrális emlék, egyben az egyik leghitelesebbnek tartott Árpád-házi királyábrázolás. Nemcsak ötvösművészeti alkotás, a király koponyacsontjának egy részét is rejti.
A hédervári kápolnában közvetlenül a hermával szemben találjuk Boldog Apor Vilmos szarkofágját is. A mártírhalált halt győri püspök a II. világháborúban volt az üldözöttek védelmezője, a szegények püspökének is nevezték. 1945 nagypéntekén szovjet katonák sebesítették meg halálosan, amikor menekülő lányokat és asszonyokat védelmezett.
És itt találjuk a Könnyező Szűzanya kegyképét is, amit még Walter Lynch ír püspök menekített az országba. A hagyomány szerint 1697-ben vérrel könnyezett az egyházmegyei ünnepen.
Nem is értem miért, de olykor rácsodálkozunk arra, hogy merre tart a világ. Így volt ez Skóciában, amikor egy utcazenész dudás előtt láttunk egy terminált, hogy azokat is segítse, akiknél nincsen aprópénz. És Norvégiában, Oslóban is láttam egy hajléktalant, aki úgy kéregetett, hogy volt nála bankkártya leolvasó. Úgy tűnik, hogy a modern világ a katolikus egyháznál is megérkezett. A konnektort már az előző évszázadban bekötötték, hát most használják is.
Akinek van kedve, az menjen ám fel a Püspökvárba ahonnan pazar kilátás nyílik a Mosoni-Dunára. Mi ezt nem tesszük meg – főként mert még nem lépcsőzhetek – hanem elindulunk lefelé a Dunakapu tér felé. Főként abban bízva, hogy járt nekem egy fagyi. Nos kiderült, nemcsak jár, jut is.
Ez a Vaskakas legendája, amit nekünk győrieknek mindenképpen ismernünk kell. Az már meglepetés, hogy a Káptalandomb lábánál található vaskakas szökőkút egyben vízivó lelőhely is. A lábunkkal kell megnyomni a földön található gombot és már jön is a vízsugár. És igen, mellette van több fagyizó is – válogathat ki-ki kénye kedvére.
A hódítás korában Győr az ún. tizenöt éves háború során került három és fél évre török uralom alá. A háború kitörésének az volt az oka, hogy Hasszán boszniai basának Sziszeket ostromló seregét az egyesült magyar, stájer és krajnai hadak szétverték. A törökök ezt ürügyül használták fel a béke felbontására, a vén Szinán pasa pedig elérkezettnek látta az időt, hogy rablóhadjáratot indítson végváraink ellen. Hódításainak iránya Győr volt, mely abban az időben az ország egyik legerősebb és legkorszerűbb végvárának számított. 1594. szeptember 29-én a vár védője, Hardegg Ferdinánd békés elvonulás feltételével átadta a jól felszerelt várat Szinán pasának. Ezek után a törökök a Duna- vagy más néven Vízi-kapu tornyára szélkakast helyeztek el, és elbizakodottságukban azt mondták, hogy a keresztények Győrt majd akkor foglalják vissza, amikor ez a kakas megszólal. Az éveken át megszállva tartott erődvárost 1598. március 28-áról 29-ére virradó éjszaka foglalták vissza egy rajtaütéssel az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette keresztény hadak. A legenda szerint e fényes haditett során egy magyar katona felkúszott az épületre, és kukorékolva jelezte, hogy új nap virrad a városra. A monda később úgy bővült, színesedett, ahogy a jelvény változott. A kakas alá ugyanis idővel kettőskeresztet és holdsarlót illesztettek, mely megragadta a nép képzeletét és kibővítette a mondát azzal, hogy a török a vár visszavételét a félhold megteléséhez is kötötte. A vaskakas ma a győri múzeum helytörténeti gyűjteményének féltve őrzött kincse, Győr város egyik jelképe.
A Dunakapu tér programjait érdemes mindig megnézni, évtizedek óta rengeteg ingyenes koncert várja a győrieket és a hozzánk érkezőket. A nagyobb attrakciókra itt kerül sor, a kisebbek a szomszédos Széchenyi téren vannak, ahol a régi Városháza épülete mellett ott áll a Vastuskós ház is. Mi azonban átmegyünk a hídon, hogy gyönyörködjük a város második legszebb kilátásában. A híd túloldalán az útvonal egyik boltjába botlunk és fel is töltjük a készleteinket. Majd még mielőtt a Széchenyi Egyetemhez érnénk, Évi megpillantja egyik állandó futóversenyének a plakátját a Tulipános Iskola hirdetőtábláján. Ezek szerint idén is lesz Büchl maraton. Így érkezünk el az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézményéhez, ahol úgy döntünk: egy kicsit még megyünk tovább.
Eddig kb. 2.5 km volt az út, aki követne minket és még nem járt Győrben, azért javasoljuk: a Széchenyi térre is menjen el és fedezze fel az apró kis közöket városunk csodaszép belvárosában. Mi azonban indulunk tovább a Hédervári úton, a cél, hogy eljussunk a Zemplén utcai kereszteződésig. Ott még buszmegálló is van így vissza tudunk majd jutni a belvárosba. Tetszik, hogy milyen sok virág van errefelé – már az erkélyeken is – és rácsodálkozunk, hogy az árvízi emlékmű előtt milyen sok köztéri kuka található – hatot vagy hetet is megszámoltunk. Megmosolyogtuk a kutyamosót – hogy jé, ilyen is van? És persze megcsodáltuk a szépen felújított házakat a Hédervári úton, mígnem elértünk az utolsó buszmegállóig.
Elérkeztünk uticélunk végére. Vége egy kalandnak-mondja apa most
(részlet a Tudósok együttes Apa kocsit hajt című remekéből.)
No, az első hivatalos etapunkat sikeresen teljesítettük. Nemsokára innen folytatjuk.
1 Apró megjegyzés: a 6-os busz sokszor csak óránként közlekedik, aki ezzel szeretne utazni, jó ha előtte megnézi a menetrendet.
Úgy döntöttünk hazafelé is sétálunk egyet, így az Egyetemnél leszálltunk, hogy megnézzük áll-e még a tájfutók állandó pontos pályája – nos igen – átsétáljunk a Jedlik-hídon a győri fürdő felé, ahol én még megálltam annál az emlékhelynél, amit Palotai Károly tiszteletére készítettek. Az első magyar sztárbíró, Karcsi bácsi igazán nagyszerű ember volt, nekem szerencsém volt, mert én még ismerhettem.
És aztán ettünk egy jót a belvárosban – bár A Fűszeresnél pont elfogyott a menü, a Komédiás még szerencsére nyitva volt, így eredményesen zártuk le ezt a pénteki túrát.
A finom falatokhoz kellemes francia zene szólt.
A falon a háttérben a fröccsök fajtáit ismerhettük és tanulhattuk meg,
miközben Radnóti Miklós Június című versét is olvashattuk.
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő.
Győr, 2026. május 8. péntek
Jajj, még adós vagyok az órámról kimentett útvonallal. Íme:
