007. A KRUMPLIBOGÁR NYOMÁBAN ÁSVÁNYRÁRÓRÓL HÉDERVÁRRA

Mielőtt belevágnánk a mai túránkba egy gyors ebéddel indítunk. A győri Klasszis Bisztrónak kiváló a szakácsa, így a menü is mindig finom. Mindketten teli hassal távozunk, irány a győri vidéki buszpályaudvar, ahonnan az ásványrárói autóbuszfordulóig utazunk. Lassan érdemes lesz megyebérletet – vagy országbérletet is váltanunk, úgy egy idő után olcsóbb lehet az utazás. Az autóbuszon manapság akár már az okos készülékeinket is fel tudjuk tölteni, itt most a szolgáltatás része, hogy ilyen is van.

Ásványráró a Szigetköz szívében található, máskor is jártunk már itt ezen a egy csodálatos helyen. Nemcsak a piros túra miatt érdemes eljönni ide, hanem elsősorban azért, hogy a Dunán evezzünk.

A Szigetköz a Győri-medence Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni-Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: 375 km2. Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre: a Felső- és Alsó-Szigetközre osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 m-től 125 m-ig változik. Ásványráró  múltja szorosan összefügg „teremtő erejével”, a Dunával. A lakosok a Dunából és a folyó kincseiből éltek, a halászat és az aranymosás nehéz de biztos megélhetést adott. A jelentős dunai hajóforgalom nagyban segítette a „zsákmány” értékesítését. Fontos megemlíteni az akkori időszak legfontosabb zsákmányállatát a Vizát, amely egészen a Fekete-tengertől úszott fel a Duna felső szakaszáig, ahol a kevésbé szerencsés példányok az ásványi halászok hálójában végezték utóbbiak nagy örömére. Híresek voltak az ásványi aranymosók, helyiek nevén az aranyászok. 1776-ban Mária Terézia királynőtől pátenslevelet kaptak, mely engedélyezte számukra a szabad aranymosást az egész ország területén. Orsovánál később ezzel a levéllel igazolták, hogy joguk van ott aranyat mosniuk.1946-ban hunyt el az utolsó ásványi aranyász, Bán József.

Itt vagyunk tehát a Duna partján. Amellett a tábla mellett állok, amelynek a készítésében magam is szerepet vállaltam. Egy szlovák-magyar együttműködés keretében a vízi turizmus népszerűsítése volt a cél, és engem, mint a győri kajak-kenu sport krónikását is felkértek, hogy vegyek részt a programban. Ezt a táblát választottam mai kiindulópontunknak, ettől kb. a piroson 20 km-re van a győrzámolyi elágazás az Örömkő-tó mellett. Miután az egyetlen logikus osztópont a dunaszegi Morotva-tónál van, így még a legjobb esetben is a buszmegállóktól számítva 2 db 12-14 km-es szakaszra lehetne bontani, éppen ezért azt a szakaszt majd egy olyan időpontban járjuk be, amikor már bőven tudok ennyit sétálni. Erre szerintem az ősz előtt biztosan nem kerül még sor.

Elindulunk tehát innen a kikötőtől, nem a töltésen, inkább itt lent a folyó mentén baktatunk, de rövid 1 km-es séta után már mehetünk fel a töltésre, hogy ott a Sport utcán haladjunk tovább a Szerszámgépgyár utca felé. Az utcának azért ez a neve, mert amikor több, mint 70 éve a nagy dunai árvíznél a falu fölött átszakadt a gát, akkor a Győri Szerszámgépgyár szakmunkásai építették az új otthonokat azoknak, akiket hajléktalanná tett a Duna áradása.

1954. július 15-én, Ásványrárón a Duna árhulláma átszakította a töltést.A településen lévő közel 500 házból 258 ház dölt össze,104 ház megrongálódott és sok család vált hontalanná! Ha a Szigetközben járunk, szinte minden falu történetében visszatérő elem az 1954. évi árvíz, mindenhol külön fejezetet szentelnek e kérdésnek az információs táblákon. Kopjafák jelzik a gátszakadások pontos helyeit az Öreg-Duna melletti töltések tövében Kilitin, Kisbodakon, Ásványrárón. Győr városában két emlékmű emlékeztet a gyászos eseményre, egyik a belvárosban, a másik Révfalun. A szigetközi emberek élték meg a legnagyobb pusztítást az 1954-es dunai árhullám levonulásakor. 

Visszaérkezünk a buszfordulóhoz – innen sétáltunk ki a kikötőbe – ahol találunk egy élelmiszerboltot és egy artézi kutat – no és még mit? Igen, igen!!! Megjöttek a piros jelek. Detti, akivel együtt dolgozom, ő már mondta nekem előzőleg is, hogy a bolt mellett bizony van három turistajel is. Nagyon megörülünk ennek, hogy végre talán nem kell a telefont babrálni, hogy eljussunk a célállomáshoz.

Nem kell a bolttól messze mennünk, hanem befordulunk jobbra, hogy a Keskeny közön át folytassuk utunkat toronyiránt Lipót felé. Miután átkeltünk egy patakon egy fallal körbevett tó mellett haladunk el – így abból nem látunk semmit. A turistajelek továbbra is folyamatosak, így most tényleg egy igazi túrán érezzük magunkat.

A távolban nyulak játszanak, de aztán hamar eltűnnek a látóterükből. Elhagyva a magaslest egy őz tűnik fel a mezőn, de ő sem marad sokáig. Már 4 km-t is mentünk, amikor a szépen virágzó lila mezőhöz értünk. Itt találjuk meg az útbaigazító táblát, ami mutatja, hogy itt kell kanyarodnunk, és elindulni immár Hédervár felé. Még majdnem 2.5 km-re van ide a krumplibogár szobor. Azt terveztem, hogy az lesz a mai kiszállópontunk.

Előbb azonban teszünk egy rövid pihenőt az Árpád fánál. Ez a kocsányos tölgy 700-800 éves is lehet, így a hédervári Árpád-tölgy minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája. Természetesen legenda is kapcsolódik hozzá. A Boldogasszony kápolna mellett láthatunk kisebb példányokat is, valamennyi vezér kapott egy-egy újabb hajtást.

Úgy is mondhatnánk: ő a legöregebb magyar. A legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád vezér lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor a fejedelem seregével itt pihent meg, és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődvén. A kutatók ennél fiatalabbra, „mindössze” 700-800 évesre becsülik, amivel ugyancsak nem kelhet versenyre senki hazánkban. Még az építészet kőből készült remekei között is alig akad olyan, amely ennyi ideig fennmaradna. Ez a fa tulajdonképpen egy időutazó, mely a távoli múlt homályába vesző évszázadokból hozta át önmagát a mába. Dacolt az időjárás szélsőségeivel, a háborúk viharaival, erdőtüzekkel, árvizekkel, károsító rovarok és gombák támadásaival. És megküzdött, és még küzd ma is az idő vasfogával…
Nem hiába lett a kocsányos tölgy tudományos elnevezése „Quercus robur”, ami latinul erőteljességére, robosztusságára utal. A tölgy ősidők óta az erő, a kitartás és a hosszú távú gondolkodás jelképe.Idővel a fa korhadásnak indult, négy óriási ágából hármat letörött a szél. 2007-ben komoly civil összefogással sikerült megmenteni a kiegyensúlyozatlanná vált tölgyet. Miután az elkorhadt anyagot eltávolították belőle, a törzsön akkora rés keletkezett, hogy bárki kényelmesen keresztülsétálhat rajta. A létrejött „időkapu” közepén még ma is ott lebegnek az elmúlt évszázadok, ott tartja őket a minden tavasszal újra kihajtó, minden ősszel újra makkot érlelő tölgyfa emlékezete.

A következő állomásunk már a Héderváry-vár. A hely már egy ideje szállodaként működik, emlékszem az első tévés bál helyszíne volt még a kétezres évek elején. Akkor azt hittük sorozat lesz, aztán első és utolsó is lett egyben.

Vele szemben találjuk a híres Krumplibogár-szobrot.

1997-ben a Mediawave Fesztiválon avatták, két győri filmes, Szolnoki József és Buzás Mihály, vagyis a Zsebcselek csoport pedig filmet is forgatott arról, hogy 1947-ben, azaz akkor éppen 50 éve itt fedezték fel a Hársfa utcában az első Colorado bogarat.

Leptinotarsa, avagy a Zsebcselek Csoport privát nyomozati anyaga a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon.

Este, amikor vége lett a túrának még nem mentünk haza, hanem elutaztunk Mosonmagyaróvárra. Itt derült fény arra, hogy hogyan lehet, hogy egymással szemben van két buszmegálló is, és mindkettőről Mosonmagyaróvárra lehet utazni. Nos ezt a paradoxont az oldja fel, hogy az egyik megállóból Darnózseli vagy Kimle érintésével, a másikból pedig Lipót – Dunaremete felé közlekednek a járatok. Mi utóbbira ültünk fel, így ilyen gyönyörű mákvirág mezők mellett haladtunk el.

2026. május 20.