010. GYIRMÓTRÓL GYŐRÚJBARÁTRA A FRISSEN FESTETT PIROSON

  • Az út sorszáma: 010
  • Start: Gyirmót, Szent László út – Vaskapu út kereszteződés
  • GPS kezdés 47.63326, 17.57744
  • Június 2. 16:06
  • Cél: Győrújbarát kilátó
  • GPS végpont: 47.63326, 17.57744
  • Június 2. 19:05
  • Távolság: 6.40 km
  • Szintemelkedés: 121.4 méter
  • Időjárás: 26 Celsius fok
  • Vízlelőhely: VAN, még a faluban
  • Élelmiszerbolt: VAN, még a faluban
  • Mosdó: VAN, parkolónál és az étteremben
  • Tömegközlekedés a startnál: VAN
  • Tömegközlekedés a célnál: VAN

Ugye emlékeztek, hogy a Koroncóról Gyirmótra úton nem voltak festések Gyirmót után az autópályáig vezető szakaszon? Nos a munkám úgy hozta, hogy Bence kollégám nem ért rá, így én mentem ki Gyirmótra közvetíteni a labdarúgók osztályozó meccsére, és miután a Ménfői úton szálltam le a buszról, onnan besétálva a stadionig pontosan láttam, hogy merre indul tovább a piros út új nyomvonala. El is határoztuk, hogy az egyik délután kimegyünk és bejárjuk, első körben az egyik csanaki buszmegálló volt a cél, de aztán a rövidítések miatt nem álltunk meg a Győzelem utca végén.

Itt vagyunk tehát újra a Kisalföldi Piros gyirmóti szakaszán, ahol a tűzoltószekér áll, a Szent László utcában, a Vaskapu út kereszteződésénél. Ha mások is erre jönnének, érdemes a Papréti úti végállomásig menni a busszal és onnan indulni. Nekünk is ez lett volna logikusabb, nem két buszmegálló közül indulni, csak az új pirost teljes hosszában le akarjuk mérni, amiatt meg ez a jobb indulási pont. Szóval innen indulunk tovább a futópálya mellett, hogy aztán beforduljunk a Ménfői útra, az Alcufer Stadion felé. A piros jelek tisztán kivehetőek és láthatóan frissek, így most már kellő magabiztossággal vágunk neki a szakasznak. Évi új matricákat az utcajelző táblán is talált, de a Kresz tábláknál és a túloldalon a lámpaoszlopon is van friss jel. Nem lehet tehát eltévedni. A szurikáták ma is csöndesek, de az ebek nem. Így a kutyák heves csaholása mellett faljuk a métereket – és már elérjük az 1 km-t, amikor elérjük az Alcufer Stadiont.

A létesítményt 2016-ban adták át, abban az évben rendezték itt a Futball éjszakája elnevezésű országos kezdeményezés egyik eseményét. Itt láttam először futballdartsot, de ami a legjobb volt, hogy szülőknek Zs licences képzést adtak, hogy a csemetéjüket megfelelően instruálják. Az osztályozó első felvonása nem hozta meg a kellő eredményt, hiszen 2-2 lett a vége. Amúgy maga a rendszer tök igazságtalan. Miért ne juthatna fel a 4 bajnok a szezon végén? Miért kell egy vacak két meccsből álló sorozatot megvívni, mintha kupa lenne és nem bajnokság? No mindegy, majd a Bence közvetít a győztes meccset, úgyis ő volt velük egész évben, nyerjenek nála.

A vasárnapi osztályozó után szakadt az eső, megmutattam Évinek azt a két fát, aminek a védelmét kértem a vihar miatt…. És ő mindjárt tudta, hogy akkor hogyan is gyantáztam össze a rövidnadrágomat 🙂 Ha jól emlékszem kibírta röhögés nélkül.

Na de menjünk tovább a piros úton, ami a beszélő lámpás kereszteződésnél halad tovább. Ez tényleg dumál ám, beszél, hogy zöld van… és a végén is, hogy már nem. Hogy mik nem vannak itt Gyirmóton?- De aztán pillanatok alatt az zebrát elhagyva mi is elhagyjuk a városrészt és immár a a Penny felé haladunk most már Ménfőcsanakon. Ezt soha nem értettem, hogy Győr leggazdagabbnak gondolt részein mindenhol Penny van. A Vizivárosban is, meg itt is. Új építésű házak mellett haladunk el, amikor elérünk egészen a vasútig. Ha szagos lenne az internet, mindenki érezné, hogy ez a rózsabokor – mutattom a középső képen – milyen finom illatot áraszt. Innen megyünk tovább egészen a vasúti aluljáróig, ahol elhagyjuk Ménfőt, és most már Csanakon folytatjuk utunkat.

Kisvártatva jobbra a csanaki focipálya, balra Manka kutyusunk állatorvosának rendelője tűnik fel – itt még soha nem jártunk nélküle – szemben pedig a fagyizó, amit Bálint kollégám a figyelmükbe ajánlott. Mindjárt le is teszteltük, hogy milyen.

Nyomolvasónk ekkor azt mutatta, megyünk tovább a főút mentén. A Bezerédj kastély parkjában sok játszó gyereket láttunk, a kanyarban pedig a Gasztonyi-féle koronák egy újabb példányát. Egy ilyet már Gyirmóton is láthattunk utunk során.

A Zsellér utcától már a régi és az új piros összeért, így a régi-új úton egyszerre haladtunk tovább egészen a Győzelem útig, ahol ha nem is váratlanul, de elénk ugrott az első komolyabb emelkedő. Rendeznem kellett a pulzusomat és végig figyeltem az órát, hogy ne menjen az érték 120 fölé. Szerencsére nem volt gond, olyan 97-110 közötti értékekkel haladtam. Az út jobb oldalán három szolgálaton kívüli utcai ivókút mellett is elmentünk, mire elértünk a település végére, ahol az egyik helyi járat megfordul. Még csak 4 km volt a lábunkban, így úgy döntöttünk: átmegyünk Győrújbarátra.

Ahogy kiléptünk a civilizációból és bementünk a természetebe előbb egy motoros majd egy bringás miatt kellett félrehúzódni, de jöttek még kutyát sétáltatók is errefelé. A legyek döngése miatt tudtuk miért járnak errefelé. Egy szűk ösvényen haladtunk, itt-ott segítettek a fára festett jelek a nyomolvasásban, így alig tíz perc séta után megérkeztük Győrújbarátra.

Itt fedeztük fel, hogy egy másik turistaútba is becsatlakozik a pirosunk, majd egy piros háromszögre is figyelmesek lettünk – hogy az hogy került ide, még nem tudjuk – mert az otthoni térképolvasás szerint a piros háromszög az iskolától a kilátóig vezet, az meg nem erre van.

Ha nem is így terveztük, de reméltük, hogy lesz itt egy buszmegálló – és lett is – a temetőnél kell keresni. Maradt még időnk az indulásig, így a turistacsoportot követve elindultunk mi is a győrújbaráti kilátó felé. Murvás-kavicsos úton haladtunk enyhén felfelé – itt már volt, hogy meg kellett állnom, mert a 120-at elérte a pulzusom. A kilátás egyre jobban tetszett nekünk – főként ennél a fehér tetejű háznál időztünk el – a pulzus rendezése mellett azért is, mert ilyen színben nem láttunk még ilyet.

Pont még volt időnk felérni a kilátó helyhez, ahonnan mindent látni. Kiderült, hogy az előttünk haladó turista csoportban ott volt Tormáné Bedő Zsuzsa is, akit én még az oviolimpiákról ismerek, sokat segített K. Szabó Marikáéknak, meg amúgy a csanaki Petőfi iskolának volt a testnevelő tanára, nem véletlenül tüntették ki még 2002-ben Győr sportjáért-díjjal. Szóval Zsuzsa mutatta el nekünk, hogy melyik hegy a Somló és hogy halványan de látszik a pápai templom két tornya is. És tényleg! Kár, hogy az itt feltöltött fotókon ez nem látszik.

Rábeszéltek még minket, hogy a kiáltóig menjünk el, de mondtam, hogy jön a busz, csak ránézünk, hogy tényleg ott van-e. És tényleg. Rövid negyed órás gyaloglással vissza is értünk a buszfordulóhoz, ahol háromnegyed órája beadtuk a szurit és időben jött az újbaráti busz is. Mindez azt jelentette, hogy 8-ra már szinte haza is értünk.

2026. június 2. Győrújbarát