011. VÉLETLENSZERŰ TÚRA AZ EMBER KŐIG A TÁJFUTÓ OB-N

A tájékozódási futásban egy évben öt bajnokságon is indulhatnak a résztvevők. Az öt mindegyikén van csapatverseny, de csak négyen van egyéni megmérettetés. Az egyénit alapvetően a különböző távok határozzák meg, hiszen van a sprint – ami itt 15 perces futást jelent – van a középtáv a maga 35 percével és a hosszútáv, ahol 90 percnél tovább is kint vannak a versenyzők a pályán. A negyedik egyéni versenyforma az éjszakai tájfutás, amikor fejlámpával tájékozódnak az atléták. Az öt csapatverseny részben ezekhez igazodik, de vannak különbségek. A sprinthez tartozó váltóhoz ugyanolyan rövid pályák tartoznak, de itt 2-2 fiú és lány alkot mindig egy csapatot, A középtávú versenyhez tartozik az országos váltóbajnokság, amikor 3–3 fős nemenkénti váltók külön versenyeznek egymással úgy, hogy a csapatból mindig csak 1 atléta van kint a pályán. Ennél a két csapatversenynél az nyer aki először célba ér.Van egy úgynevezett tömegrajtos csapatbajnokság, amikor a 3 csapattag egyszerre indul, de különböző hosszúságú pályákon kell jól futniuk és a végén az összes időt összeadják, és akinek a legkevesebb lesz az lesz a bajnok. És van egy ehhez hasonló verseny, az úgynevezett pontbegyűjtő csapatbajnokság, amikor a 3 tájfutó maga határozza meg, hogy a kötelező ellenőrzőpontok mellett a csapatból ki melyiket érintse, hiszen itt az a fontos, hogy a térképen lévő ellenőrzőpontok mindegyikét fogja azért valaki. Ha jól osztják el a pontokat, akkor szinte egyszerre érnek célba – itt az utolsó beérkező ideje adja meg a csapat idejét. Ezeknél a versenyeknél mindig egy kategóriában egy korosztály versenyzője fut, a 9. bajnokságban viszont ez nem így van. Ez ugyanis az egyesületi váltó, ahol az a cél, hogy öt különböző korú versenyző a 14-től a 21 évesig egymást váltva a lehető leggyorsabban teljesítse a pályát.

Azért mesélek ennyit a tájékozódási futásról, mert ezt a villámtúrát nekik köszönhetjük. A Veszprémi Honvéd rendezi ugyanis a 2027-es erdei világbajnokságot, a 2026-os középtávú magyar bajnokság pedig a VB első tesztversenye. Erre jöttünk, hogy a Sport TV-ben futó Tájfutó magazint elkészítsük, amikor beérve egy Sáska nevű településre piros csíkokat fedeztem fel a fákon. Nohát, ez itt egy turistaút – mondtam a többieknek – ráadásul piros. Évi nem volt meglepve, nyilván sok ilyet látott már az elmúlt időszakban, Attila, a vezető operatőröm viszont még nem nagyon volt képben, tájfutást már látott, de a pirosutakról még nem annyira tudta, hogy mi ez. Így aztán amíg beértünk a murvás úton, pár mondatan elmondtam neki, hogy én most ilyeneken sétálgatok. Igyekeztem nem túl bonyolítani, ami azért számomra nem mindig olyan egyszerű.

Leparkoltunk az erre a célra kialakított mezőre, és amikor besétáltunk a tömeggel együtt az ideiglenesen kialakított versenyközpontba, mindjárt láttuk, hogy ez a prios úton helyezkedik el. Mondtam is Évinek, hogy majd a verseny végén szépen kisétálunk Sáskáig innen és lesz 1 km-es túránk ma is, de aztán az élet mást hozott. Annak idején még úgy volt, hogy én is az egyik szervezője leszek a VB-nek, aztán más indokok mellett a betegség is közrejátszott abban, hogy jobbnak láttam ezt a feladatot elengedni. De szerencsére a TV műsor megmaradt, így időnként én is itt vagyok ezzel a félnomád társasággal.

Sokan mások mellett összefutottam ugyanis Kesével, aki a legtöbbet mentorált, hogy jók legyenek a TV közvetítések. Kesének pedig mikor mondtam, hogy milyen jó, hogy itt a piros, mindjárt azt is kiszúrta, hogy arra megy majd a mezőny, az Ember kő felé. Az innen úgy fél km-re van. Itt jegyzem meg, rutinos tájfutó térkép nélkül rápillant a pályára, és ha mindent nem is, de a rajt kivezető útvonalát könnyedén felismeri.

No, nekem ez nem sikerült. Hiába kaptam meg egy összpontos térképet, amin minden, de tényleg minden rajta van, a műúton kezdtem vezetni csapatunkat, mígnem 500 méter után visszafordultunk. Pedig tisztán látszik, hogy a rajthely (háromszög a kép bal alján a sárga sávban) az a célterülethez képest (két kör egymásban) nem a vastag vonalon megy tovább, hanem inkább a szaggatotton befelé. És miután elindultunk talán a hosszabb kihagyás miatt, de még nem jutott eszembe, hogy nem láttam a rajt utáni első ellenőrzőpontot, csak az tűnt fel, hogy már egy ideje megyünk és még mindig semmi. Se egy jel, se a mezőny. Visszafordultunk és immár a lejtőn visszasétáltunk a rajtig. Ekkor ugrott be, hogy hát Kese turistautat mondott, nem műutat, annak pedig jelzése van.

Rajt, Rajthely: az a hely, ahonnan a tájfutó pálya indul. Rendszerint a céltól távol (párszáz vagy -ezer méterre) helyezik el, és szalagozást követve lehet elérni. Lásd még: időrajt, térképrajt.

Rajtháromszög: a térképen berajzolt háromszög jel, ami a tájékozódási feladat kezdő pontját jelzi, lásd térképrajt.

Térképrajt: a térképen háromszög jellel megadott rajthely, innen indul a pálya, a terepen bója jelzi. Sokszor nem esik egybe az időmérés kezdő pontjával (időrajt) illetve a térképfelvétel helyével, ilyen esetben a térképrajtig szalagozás vezet, amit követni kell.

Ötszáz méter után Emberkő-szikla nélkül Évi javaslatára visszafordultunk. És miután visszatértünk a kiindulási pontra mindjárt fel is fedezte a megfelelő táblát, amit térkép nélkül is könnyűvolt észrevenni, én meg a tájfutópálya térképrajthelyét. Elindultunk befelé az ösvényen. Még egy jó óránk volt a 11.30-as rajtig, amihez vissza kell majd érnünk. És tényleg, alig fél órát sétáltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy ez a kő talán az.

És tényleg az volt. Itt a Sáska feletti erdőben, az 1976 óta természetvédelmi területként nyilvántartott Kőember-völgyben található ez a 8-10 méte­res Emberkő-szikla.

Sáska Tapolcától északra, mintegy 7 km-re Zalahaláp és Hegyesd felől megközelíthető zsákközség. A Tapolcai-medence északi szegélyén az Agártető délnyugati lábánál fekszik. A sáskai erdő királyok vadászterülete volt az Árpádok korában. 1385-ben említi először egy hivatalos oklevél „Saaska” birtokként, mint a Rátóti Gyulaffy család birtokát. A község nyugati szélén áll a román stílusú római katolikus templom, melynek felszentelése 1250 nyarán, Sarlós Boldogasszony napján történt, Szent Imre herceg tiszteletére.A falu feletti erdőben áll az Emberkő (Kűember) szikla, melyet valószínűleg vízmosás alakított ki, de a környék népe szerint a régi időkben, a Rátóti Gyula által 1260-ban alapított Pálos Kolostor egyik szerzetese faragta ki útmutatásul az eltévedt utazónak. A szomjas kiránduló a tiszta vizű Szent Jakab forrásból olthatja szomját. A Sáska látogatónak feltétlenül meg kell tekintenie a védett műemlék Tájházat, melyben helytörténeti kiállítást rendeztek be. - olvasható a saska.hu oldalon.

A tájfutók közben halált megvető bátorsággal futottak fel – és le a közeli ellenőrzőpontokhoz. Mi pedig Attila barátommal és kollégámmal próbáltunk elkészíteni a legjobb felvételeket. Neki egy jó minőségű fényképezőgépes kamerája volt, én a mobil telefonommal és egy Osmo gimballal próbálkoztam. Természetesen ma is sikerült.

A tájfutás a tájékozódási sportok egyike, egy olyan, atlétikai jellegű futósport, ahol a versenyzőnek térkép és tájoló segítségével a rajtnál felvett térképen kiigazodva az azon feltüntetett ellenőrzőpontokat az  előírt sorrendben érintve, a lehető legrövidebb idő alatt kell végigfutni.

Itt jegyzem meg, hogy a TV műsor majd júliusban lesz, ha elkészült belinkelem ide az összefoglalót, addig itt van a tavalyi év összefoglalója

Rövid frissítés után – a reggel elkészített szendvicseket ettük meg visszaindultunk a célhoz, ahol a következő 3 órában elkészítettük a műsorhoz szükséges vágóképeket és interjúkat, majd elindultunk hazafelé, hogy ez a csodálatos látkép is elénk táruljon. Abban is biztosak vagyunk, hogy ide még vissza szeretnénk jönni – ha nem felejtjük otthon, akkor Sztonival, hogy a kőfejek egymásra találjanak.

Sáska, 2026. június 7.