019. A SZIGLIGETI VÁR BEVÉTELE – ÉS VÉGRE EGY KIS KOLODKO

A Balaton körül rengeteg rövid kirándulást találunk, de kevés olyan útvonal akad, amely néhány kilométeren belül ennyi látnivalót kínál. A Szigligeti hajókikötőtől induló, piros turistajelzésen vezető séta éppen ilyen. A Balaton partjától indulunk, egy hangulatos falun keresztül kapaszkodunk fel a vulkanikus hegy oldalába, útba ejtjük a Királyné szoknyáját, majd elérjük a Balaton egyik legszebb várát. A kirándulás végén pedig egy jó fagylalt koronázza meg az élményt.

De előbb beszéljünk az ebédről. Médiacsoportunk vezetője, Anikó hívott minket a Kikötő Étterembe. Azt mondja, az étlapjukon olyan magyaros kedvencek szerepelnek, mint a rántott hús, a marhapörkölt, a rakott káposzta, a túrós csusza, vagy  a töltött paprika. De ami igazán laktató és finom, az a leves. Egészen pontosan csontleves fazékban, culanggal.

Bevallom, a culang szót én korábban nem ismertem, a cupákot már hallottam, de az nem ez. A valóságban ez azt jelenti, hogy a húsleves egy hatalmas piros fazékban került elénk, amely mellé egy külön tányéron sárgarépát és egy hatalmas csontos húst kaptunk, amiből kedvünkre pakolhattunk a tányérba. Ahogy Anikó meséli: mint annak idején a nagyinál. Palacsinta is volt mellé.

A laktató ebéd után kisétáltunk a komphoz, amivel eredetileg jöttünk volna, hogy aztán nem sokkal belevágjunk a rövid kis túránkba. 

Ez az útvonal a Balatoni Piros egyik legszebb rövid szakasza. Nem igényel különösebb felkészültséget, mégis igazi túraélményt nyújt, hiszen a tóparttól indulva szinte észrevétlenül jutunk fel egy középkori vár falai közé.

A hajókikötőben itt nem tapasztaljuk a Balaton nyüzsgését. Ide ritkán jönnek menetrendi hajók, a mólón alig vannak horgászok, a vízen vitorlások  is szinte alig. Innen nehéz elképzelni, hogy alig egy óra múlva már egy vulkáni hegy oldalában fogunk sétálni.

A piros turistajelzés hamar elhagyja a vízpartot, és Szigliget hangulatos utcáin vezet tovább. A gondosan felújított házak, a virágos kertek és a régi pincék jól érzékeltetik, hogy ez a település nem véletlenül tartozik a Balaton-felvidék legszebb falvai közé. A háttérben folyamatosan ott magasodik a vár, amely szinte végig irányt mutat a túrázónak.

A túra első órájában megérkezünk az egyik legérdekesebb természeti látványosságához, a Királyné szoknyájához. A Királyné szoknyája Szigligeten nem ruha, hanem egy jellegzetes alakú domb, amelyen az Óvár és az Óvári kilátó található. A neve onnan ered, hogy a domb formája egy előkelő hölgy rakott szoknyájára emlékeztet.  A legenda több változatban él a környéken: egyesek szerint egy királyné ruháját idézi, mások szerint egy menekülő nemesasszonyhoz kapcsolódik. Bár a történetek eltérnek, egy dolog biztos: a bazaltfal különleges formája mindenkit megállásra késztet.

Az ismeretterjesztő táblákon madarak, valamint a táblán az Óvár és a Királyné szoknyája története van rajta. Leírja, hogy a Szigliget strandja fölé magasodó, 182 méteres dombon – a Királyné szoknyáján – egy régi vár alapfalai rejtőznek a földben és a bokrok között. Szerepel rajta az is, hogy 1956-ban kisebb régészeti feltárást végeztek itt, ekkor vált ismertté a rom alaprajza: egy kb. 12 x 25 méteres téglalap alakú építményhez délről egy 6 x 7 méteres torony csatlakozott. A falak vastagok voltak, körülbelül 1,7-2 méteresek, és nagy faragott kövekből rakták őket.

A geológia iránt érdeklődők számára ez a hely különösen izgalmas. A Szigligeti-várhegy is egy több millió évvel ezelőtti vulkán maradványa. A bazalt a kihűlt láva emléke, amely jóval ellenállóbbnak bizonyult a környező kőzeteknél, ezért maradhatott fenn ilyen látványos formában. A Balaton-felvidék tanúhegyei – köztük a Badacsony, a Gulács vagy a Szent György-hegy – ugyanezt a földtani történetet mesélik el.

Miután lejöttünk a királyné szoknyája alól egy szűk folyosó-szerű ösvényen haladunk tovább. A jelek egyértelműek, még a földre is fel van festve, hogy merre megy a piros. Természetesen a ház falán is Piroska és a farkas motívumát fedezzük fel, majd átvágunk egy kis erdei részen, hogy átérjünk a várhoz vezető útra.

Itt már kevésbé mutatós házak vannak, mint a kikötőnél, mintha a fizetési csekk rövidebb, az egyedi megoldásokra való törekvés ritkább lenne. Nincs két óra, hogy megérkezünk a kikötőből a hegy lábához, ahol nyoma veszik a pirosnak. Bár a Tourinform melletti lépcsősoron látszik még egy ideig a piros sáv, a hegytetőre vezető piros háromszög jelét sehol nem látjuk: alighanem már nem aktuális. Az óránkat leállítva folytatjuk így utunkat, a várra kíváncsiak vagyunk úgy is, hogy a piros küldetésbe ez most nem számít bele.

Sajnos a kútból itt sem jött víz, viszont a lépcsősor tetején ott van fent a nemcsak hazájában híres fagyizó, így mi is a várba indulás előtt betértünk oda. Itt már Mankára és hasonszőrű kollégáinak a fogadására is felkészültek szerencsére.

A turisztikai oldalak azt írják, hogy a vár bejárása után még érdemes egy rövid kitérőt tenni a bejárat közelében található Várkávézó és Fagyizóhoz. A nyári melegben egy kézműves fagylalt vagy egy hűsítő ital igazán jólesik, ráadásul a teraszról továbbra is a várfalak és a Balaton látványa kíséri a pihenést. Sok kiránduló számára ez már szinte a túra hagyományos lezárása. Úgyhogy majd a vár után újra visszajövünk!

Innen már csak egy rövid, de jó meredek kaptató vezet fel a várhoz. A Szigligeti vár a XIII. században épült, és évszázadokon át fontos szerepet játszott a Balaton védelmében. A felújításoknak köszönhetően ma ismét a környék egyik leglátogatottabb történelmi emléke. A várfalakról lenyűgöző körpanoráma tárul elénk. A Balaton szinte teljes nyugati medencéje belátható, tiszta időben jól kivehető a Badacsony, a Gulács, a Csobánc, a Szent György-hegy, sőt a Keszthelyi-hegység vonulatai is. Kevés olyan hely van a Balaton körül, ahol ennyire látványosan találkozik a történelem és a természet.

A szigligeti vár a 13. század közepén épült a Balaton-felvidéken, a pogánykori erőd helyén. Első írásos említése 1262-ből származik, amikor a Szentföldről hazatérő IV. Béla király ellátogatott ide.

A vár a középkorban jelentős végvári szerepet töltött be. A török korban, 1552-ben került török kézre, de hamarosan visszafoglalták. 1566 körül került újra oszmán ellenőrzés alá. A 17. század végén Rákóczi János gróf – a későbbi fejedelem nagyapja – visszafoglalta, és magántulajdonba került.

A Rákóczi-család után az Esterházyak birtokolták. 1702-ben a császári rendeletre várakat romboltattak le – ekkor robbantották fel a szigligeti erődöt is. A romok évszázadokig pusztultak, míg 1960-tól állami védelem alá helyezték, és megkezdődtek a régészeti feltárások, majd a helyreállítási munkálatok.

Ez a kirándulás azért is különleges, mert néhány kilométeren belül szinte mindent megmutat abból, amit a Balaton-felvidéken szeretünk. Van benne vízpart, történelmi emlék, vulkanikus táj, panoráma, legenda és egy kis gasztronómia is. A piros turistajelzés végig könnyen követhető, az emelkedők nem túl meredekek, ezért családoknak, kezdő túrázóknak és idősebb kirándulóknak is bátran ajánlható. És, hogy miért különleges még? Itt találtuk meg közösen az első Kolodko szobrot.

Szigligeten 2024. decemberében került fel egy új alkotása a vár falára: egy Volkswagen Bogár húz egy lakókocsit. A szobor címe: „Lakókocsi, szörf, Balaton”, és a balatoni nyaralások nosztalgikus hangulatát idézi. A kis bronzszobor a vár oldalában, a falra rögzítve található.

Kolodko Mihály 1978-ban született Ungváron, anyai ágon magyar származású ukrán-magyar szobrászművész. 2002-ben szerzett diplomát a lvivi művészeti akadémián. Híres miniszobrairól, amelyeket először kis méretben készített el nagy szobrai előtt, ám végül önálló alkotásaiként váltak ismertté. Számos szobra található Budapesten, és egyre több vidéki városban is – többek között a Balaton környékén.

A kirándulás végén kis Manka egy kis ideig ölben jött, főként a lefelé lépcsőzések miatt. Persze, mire visszatértünk a megérdemelt fagylaltunkhoz, már ő is vidáman csóválta a farkát.

Ha valaki Szigligetet nemcsak egy strandolás vagy egy gyors várnézés erejéig szeretné megismerni, érdemes ezt az útvonalat választania. A hajókikötőtől induló séta sokkal többet ad, mint egyszerű feljutást a várba: végigvezet a település történetén, megmutatja a vulkanikus táj különlegességeit, és újra emlékeztet arra, hogy a Balaton legszebb élményei sokszor nem az autóból, hanem gyalog fedezhetők fel.

Amitől számunkra még érdekesebb volt ez a kirándulás, Manka itt vált hivatalosan is utazóvá. Bár országbérletet nem sikerült neki kiváltani, kutyajeggyel és fényképes igazolvánnyal immár rendelkezik, így bármerre csavaroghat a Balaton partján.

2026. július 23. Szigliget