017. A BAZALTORGONÁK ÉS A SZENT-GYÖRGY HEGY CSODÁI

A Balaton-felvidék tanúhegyei közül sokan a Badacsonyt választják első úti célnak, pedig alig néhány kilométerrel arrébb egy legalább ennyire különleges hegy várja a természetjárókat. A Szent György-hegy nemcsak látványos bazaltorgonáiról ismert, hanem arról is, hogy itt szinte minden lépés a vulkanikus múlt emlékeit idézi. Mi ezúttal Kisapátiból indultunk, a temető mellett a tanösvényt követve kapaszkodtunk fel a hegyre, majd a bazaltorgonák megtekintése után Raposka felé ereszkedtünk le, ahol a Kardio tanösvény is útba esett.

A temető mellől indulunk. Eredetileg ez egy zöld jelzés volt, de a piros T betű a tanösvényt jelöli, így számunkra ez most piros. Egy vélhetően sárkányt ábrázoló fém szobor mellett kettéválik az út, de szerencsére jó irányban megyünk tovább.

Az ösvény meredek emelkedőn vezet felfelé. Hol árnyas erdőben, hol szőlőültetvények mellett haladunk, miközben egyre gyakrabban nyílik kilátás a Tapolcai-medence tanúhegyeire. A Badacsony, a Gulács, a Csobánc és a Tóti-hegy szinte egyszerre jelenik meg előttünk. Ilyenkor érti meg igazán az ember, miért tartják ezt a vidéket Magyarország egyik legkülönlegesebb tájának. A kitáblázás tökéletes, a tempó felejtős – 20-30 lépés után pihenőt kérek és szerencsére kapok is.

A hegy legnagyobb látványossága kétségkívül a Bazaltorgonák. Ezt azután érhetjük el, amikor a kék túrába is becsatlakozunk. Itt találkozunk más túrázókkal is, ami jelzi, hogy a kék túra minden évszakban népszerű. Lassan haladunk felfelé, minden lépést megfontolunk, és arra gondolunk, hogy de jó, hogy most nem egy csúszós őszi napon vagyunk itt – bár kétségtelen akkor nem lenne ekkora hőség.

Már messziről lenyűgözőek a szabályos, oszlopszerű kőalakzatok, közelről pedig egészen elképesztő, milyen pontossággal rendezte őket egymás mellé a természet. A bazalt lassú kihűlése során alakultak ki ezek a több méter magas, hatszögletű oszlopok, amelyek Európa-szerte ritkaságnak számítanak. Nem véletlen, hogy a Szent György-hegy bazaltorgonái a Balaton-felvidék egyik legismertebb földtani értékei.

A Szentgyörgy-hegy a Balaton-felvidék egyik legismertebb tanúhegye, amelynek déli oldalán találhatók a híres bazaltorgonák. A bazaltorgonák többmillió éves vulkáni tevékenység során keletkeztek, amikor a lehűlő láva rácsavarodott a környező növényzetre. A hűlő bazaltoszlopok hatszögletű alakzatokat alkotnak, amelyek a katedrálisorgonák sípjaira emlékeztetnek – innen ered az „orgona” elnevezés. A szentgyörgy-hegyi bazaltorgonák Magyarország egyik legszebb és legkönnyebben megközelíthető ilyen formációi. Az orgonák több szinten, sziklafalakban és hasadékokban futnak fel a hegyoldalon, lenyűgöző látványt nyújtva. A bazalttömbök magassága elérheti a 10-12 métert is, és sok helyütt még ma is állnak a helyükön a meredek sziklafalakban. A terület 1984 óta geológiai természetvédelmi terület, védett státusza biztosítja az orgonák megőrzését. A bazaltorgonák közelében vezet a Szentgyörgy-hegyi tanösvény, amely a környező szőlőskerteken és bazalttufákon át kalauzolja a látogatókat. Tavasztól őszig a hegy oldalában húzódó szőlősorok és a bazaltorgonák kontrasztja egyedülálló tájképi élményt kínál. A szentgyörgy-hegyi bazaltorgonák a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik kiemelt látnivalója, amelyet évente több ezer turista keres fel.

Érdemes itt hosszabb időt eltölteni. Nemcsak a sziklák különleges formája miatt, hanem azért is, mert a környező tisztások és kilátópontok remek fotózási lehetőséget kínálnak. A bazaltfalak tövében állva könnyű elképzelni azt az erőt, amely több millió évvel ezelőtt létrehozta ezt a különleges tájat.

Egy hosszabb úton felkaptatunk a hegytetőre, ahonnan pompás kilátás tárul elénk. 

Azt hisszük, már nincs több felfelé – de van. (oké, nem olyan vészesen meredek) Ezután Raposka irányába folytattuk utunkat. Ez az oldal egészen más hangulatot áraszt. Az erdő sűrűbbé válik, az ösvény csendesebbé, miközben a lejtő fokozatosan vezet lefelé. A lombok között, ha csak ritkán, de feltűnik a Balaton kéksége, majd újra eltűnik a fák mögött. Ez a váltakozás végig izgalmassá teszi az ereszkedést.

A A Kéktúra 5. szakaszán (OKT-05: Tapolca – Badacsonytördemic) a Szent György-hegy nem egy önálló szakasz, hanem két egymást követő bélyegzőhelyszakasz találkozási pontja:

Útvonal	Táv	Menetidő	Szintemelkedés
Tapolca → Szent György-hegy	6,0 km	1:50	+160 m / -10 m
Szent György-hegy → Szigliget	7,8 km	2:20	+205 m / -300 m
A Szent György-hegy (415 m) a hegycsúcson lévő OKTPH_28 bélyegzőhely, és a hegyet északról Tapolca felől érve éred el először, majd leereszkedve dél felé folytathatod a túrát Szigliget irányába. A hegyre vezető két patkótáblás szakaszokra érdemes alaposabban felkészülni – a kilátás a Balatonra és a tanúhegyekre viszont kárpótol mindenért.

A levezető úton már a piros sávon közlekedünk. Itt már jobb lett volna, ha túracipő van rajtunk, mert bizony csúszott, így minden lépésre oda kellett figyelni. Ahogy leérünk a hegyről, mindjárt egy meglepetés ér bennünket. Belefutunk egy Kardio tanösvénybe, amely egy kis játékosságot is visz a kirándulásba. Az információs táblák nemcsak a természet értékeire hívják fel a figyelmet, hanem arra is, hogyan mozogjunk tudatosan, milyen hatással van a gyaloglás a szervezetünkre, és miként lehet a természetjárást az egészséges életmód részévé tenni. A pihenőpontokon érdemes néhány percre megállni, hiszen az árnyas környezet és a friss levegő szinte magától lassítja le az embert. Az órámmal egyeztetem a pulzusomat.

 A túra végére érve az volt az érzésünk, hogy a Szent György-hegy jóval többet nyújtott, mint amit előzetesen vártunk. Nem csupán egy látványos sziklafalat láttunk, hanem egy olyan tájat, ahol a földtörténet, a természet és a kultúrtáj harmonikusan kapcsolódik össze. A szőlőültetvények, a vulkanikus kőzetek, az erdők és a panoráma együtt adják ennek a helynek a varázsát.

Ekkor azonban még nem volt vége az útnak. A kijelölt úton mentünk tovább, látszólag újra megkerülve a hegyet. Egy idő után annyira elfáradtam, hogy feladtam. Elhatároztuk, hogy hagyjuk a fenébe a jelzéseket és a telefon GPS-ét követve a legrövidebb úton a raposkai buszmegálló felé vesszük az irányt.Visszafordulunk.

Húsz percen belül kiderült: valójában erre kellett volna jönnünk. Már megint ez az elbaltázott kitáblázás. Mindig mondom Évinek, ezért szeretek Ausztriában vagy Szlovákiában túrázni, mert ott mintha minden kereszteződésben van egyértelmű tábla van, hogy merre menjek, itt meg nincs.

Ettől függetlenül a Szent György-hegy nemcsak geológiai ritkaság, hanem olyan kirándulóhely is, ahová az ember szívesen visszatér. Minden évszak más arcát mutatja: tavasszal virágba borulnak a rétek, nyáron a lombok adnak hűs árnyékot, ősszel a szőlőhegyek színei kápráztatják el a látogatót, télen pedig a kopár fák között még messzebbre nyílik a kilátás a tanúhegyek világára. Kevés olyan túraútvonal van a Balaton környékén, ahol néhány kilométer alatt ennyi természeti és földtani értéket fedezhetünk fel.

Időben érkeztünk a 8 óra előtti utolsó buszhoz, hogy bejussunk Tapolcára, onnan aztán vonattal irány Badacsony és a főhadiszállás. A távolságot így más csak saccoljuk, és magunkkal visszük a tökéletes út újabb illúzióját.

2026. július 20.