012 KOMBINÁLT PIROS TÚRÁK GYŐRÚJBARÁTON JELENKÉNTI SZAKASZOKRA BONTVA

Az eddigi túráinkban közös volt az, hogy mindig egyetlen jelzésen haladtunk. Én szeretném ehhez továbbra is tartani magunkat, ugyanakkor biztos máskor is elő fog fordulni, hogy többféle piros jelzés követi egymást az út során. Én itt a blogban ezeket szakaszokra fogom mindig bontani, ugyanakkor össze is fűzöm, hogy később akár mások is ezt megtehessék. A mai túránk 3 szakaszból áll. Először felkapaszkodunk az Iskolától a kilátóig a piros háromszög segítségével. Ezután folytatjuk a Kisalföldi piros sáv útját a kilátótól a gyermektábor felé, de miután a piros sáv elkanyarodik Nyúl felé, viszont a Tényőre vezető piros kereszt megy a buszmegállóba, ezért a napot ezen az úton fejezzük be.

Itt jegyezném meg, hogy tapasztalt túrázók a 008-as Koroncóról Ménfőre Gyirmóton át túránkkal és a 010-es Gyirmótról Győrújbarátra a frissen festett piroson utunkkal is összeköthetik, aminek az a nagy előnye, hogy ezek kombinációjával a tömegközlekedés az összekapcsolt túránk mindegyik végpontján elérhető.

• 008 + 010 + 012 Koroncó felső megálló – Győrújbarát-hegy gyermektábor megálló 16.5 km
• 010 + 012 Gyirmót Művelődési Ház (helyi 1-es vagy 13-as busz) – Győrújbarát-hegy gyermektábor megálló 11.4 km
• az út kombinálható lesz a piros sáv Nyúl felé vezető következő szakaszával is.
• A mai 3 szakasz összesen 3 féle úton 5 km – és van benne egy nem túl megerőltető emelkedő rész

Az én koncepcióm az volt, hogy buszmegállótól buszmegállóig menjünk. Az első szakaszt már régen kinéztem magamnak a térképen, hiszen a piros kereszt nyilván nem véletlenül, de éppen az iskolától vezet fel a kilátóig egy nem túl forgalmas úton.

012A KAPASZKODÓ A GYŐRÚJBARÁTI KILÁTÓRA

Győrújbarát az a hely, ahol a győrieknek kezdődnek a hegyek. Már az autóbuszra is ez volt kiírva. Győrújbarát-hegy. Gyermekként itt másszuk meg bringával az első komolyabb emelkedőt – és itt tölti a legtöbb győri iskolás az első nyári ottalvós táborát a helyi gyermektáborban. Innen indul tehát mai túránk, egészen pontosan az iskolától.

Itt vagyunk a hegy lábánál. Ez a hely Győrújbarát központja, hiszen két fagyizó is van egymás szomszédságában. Ha jól tudom, a kerítés azért ilyen egyedi, mert a 2021/22-es tanév során a Színesedik az udvar program keretében maguk a gyerek festettek olyan deszkákat, amik még ma is megszépítik a területet.

Évi a művelődési háznál miután megigazította Liszt Ferenc frizuráját azt is felfedezi, hogy mennyire jól összeöltöztem II. Rákóczi Ferenccel, aki ugyanúgy zöldben pompázik, mint jómagam. Én pedig felfedezem azt a gumikacsa gyűjteményt, ami jópofa, de kissé szokatlan díszítésnek tűnt így elsőre. AI-t meg is kérdeztem, mit tud erről.

A győrújbaráti Timaffy László Művelődési Ház és Könyvtár (vagy ahogy a helyiek ismerik: Baráti Közösségi Színtér) előtt és környezetében látható dekoratív gumikacsák a helyi közösségi dekorációs és figyelemfelkeltő akciók részét képezik.A művelődési ház munkatársai és a helyi önkéntesek rendszeresen díszítik fel a központot és az előtte lévő tereket különféle tematikus, vidám installációkkal a különböző évszakok, ünnepek vagy éppen a nyári szünet kezdetének alkalmából, hogy ezzel is színesítsék a falu arculatát. A gumikacsák kifejezetten a nyári, vidám hangulatot, a helyi strandolós/pancsolós időszakot szimbolizálják, emellett remek családi fotópontként is szolgálnak a rendezvényekre érkezőknek.

Timaffy László nevét illik ismerni mindenkinek, aki itt él ebben a régióban. Timaffy László szinte teljes életét ezen a tájon élte le, kutatta lakói életmódját, hagyományait. Elkötelezett gyűjtő volt, aki akkor is járta a vidéket magnójával, fényképezőgépével és jegyzetfüzetével, amikor egy időre a kommunizmus megbélyegzettjeként favágással vagy eladóként kereste kenyerét.
Legfőbb célja volt „a tudást emberközelbe vinni”, amit pedagógiai pályája során is igyekezett érvényesíteni, számtalan diákjának adva át a népi kultúra szeretetét. Írásai átfogó képet adnak a Szigetköz, a Hanság és a Rábaköz néprajzáról, amiről aligha lehetne beszélni nevének megemlítése nélkül. Nem olyan rég felvették a megyerikumok közé a munkásságát, ott így írnak róla:

Timaffy László pályája során mindig arra törekedett, hogy kutatási eredményeit, a tudomány igazságait, új távlatait a közműveltség számára is közvetítse. Veretes egyéni stílusa, közérthető, ízes magyar nyelvezete, lelki sugárzása lebilincselő előadóvá, felejthetetlen tollú alkotóvá tette. Nevelőként, ismeretterjesztőként, tudós kutatóként varázslatos egyéniségére támaszkodva áldozatos munkát végzett, nem utolsó sorban, mint hagyományápoló körök szervezője és vezetője. Tudósi, kutatói egyénisége, kitartása, elkötelezettsége, közéleti magatartása, életútjának példaadása tudományos eredményein túl olyan erkölcsi tőkét is jelent, ami máris jövőnk fedezetéül szolgál.

Az út túloldalán a Csobolyó táncház Barsi Ernő munkássága előtt is tiszteleg, akinek az életútja szintén ott van a megyerikumok között, azaz a Kisalföld értéktárában. Ernő bácsit volt szerencsém nekem is ismerni, egy nagyon vidám, jó humorú öregúr volt, aki a tanítás mellett népdalgyűjtést is végzett, és járva a falvakat nagy érdeklődés mellett tartotta előadásait.

Dr. Barsi Ernő élete folyamán szolgálatot teljesített. A szülői háztól hozta a nép iránti szeretetét, mely megkönnyítette számára a szegény paraszti családok között való gyűjtő munkát, a hagyományok, népi mesterségek, népdalok, és minden „néptől” fakadó tevékenység feljegyzését. Könyvei, publikációi, előadásai által tudnak fennmaradni a megyében is azok az értékek, melyeket a ma felnövekvő fiatalság már nem tud a családi fészekből hozni, a szülőtől, a nagyszülőtől átvenni, megtanulni. Csak az írott szó által tud kötődni, ezek által tudja megismerni a gyökereit. Az írott szó, kotta pedig sok, hiszen számos helyen gyűjtött a megyében, és könyv formájában kiadásra kerültek ezek a felgyűjtött anyagok. A több mint ötven éven át tartó oktatói munkája során megszámlálhatatlan tanítványa volt. Nem mindenki a néphagyományőrzést, a népi kultúra fennmaradása iránti munkát választotta és tanulta, de lélekben mind megérintettek lettek nagytudású, az emberi nyelv közvetlen, természetes módját használó, a szegény ember életét, a népi életet bemutató előadásai által. Akár éneklés közben, akár munkánk során most is ott van fülünkben hangja. Biztat, hogy ne hagyjuk veszendőbe menni ezt az általa is nagyra becsült magyar kincset.

A Csobolyót meg onnan ismerem, hogy annak idején ők voltak az elsők, akiknél forgattunk húsvéti népszokást, meg is találtam az Oxygen Media beszámolóját.

Na, de most már elég a tötyörgésből, elhagytuk akkor a fagyizós szakaszt és elindulunk felfelé az úton. Az autósok jobbra kanyarodnak fel – emlékszem bringáztunk itt többször, egy tüdőköptető 10%-os emelkedő vár innen az érdeklődőkre, mintegy 600-700 méter hosszan, egészen a temetőig. De mi nem arra megyünk, hanem egy éles kanyart veszünk és befordulunk az Erzsébet utcába. Ott várt ránk mindjárt az első házak egyikénél egy gyönyörű válogatás, de hát mi most nem vettünk éppen semmit. Jól kijelölték a feljárót, így jobbra felmegyünk a Külső Erzsébet útra, ahol azért már egy kis emelkedő vár ránk. Nekem most ez az első komolyabbnak tűnő, figyelem is a pulzusomat ne menjen nagyon 120 fölé. Az út ettől a parktól lesz igazán meredek, de kárpótol bennünket a látvány -akkor is, ha a város sziluettje kissé halvány.

Nem mutattam még térképet ugye? Na mindjárt mutatom, mert az első kaptató végén megdézsmálok egy út menti szedrest, úgyhogy úgyis meg kell állnunk – mit mondjak, maradhattunk volna tovább is 🙂 Majd azt is el kell döntenünk, melyikünk óráját írjuk be adatként, mert a kettő természetesen 2 különbözőt mért.

Nem tudok folyamatosan menni, ötven-hatvan méterenként tartunk egy kis pihenőt. Pedig most, hogy eltűnt a szutyok a szívbillentyűmről, az orvosom szerint már kardiológiailag rendben vagyok, ugyanakkor alig 9 hét telt el a szívinfarktusom óta, így semmi kockázatos dolgot inkább nem művelek, nehogy a frászt hozzam a családomra. Egy kisebb kaptató után tényleg a körforgalomtól alig 1.5 km telt el, amikor megpillantottuk a bokrok mögül előbukkanó kilátót – ami amúgy nem túl magas, hiszen 28 lépcsőfok után már ott voltunk a legfelső szinten. A szél – és ez a sapkámon és Évi haján is jól látszik, hogy azért – tisztességesen fújt.

012B GYŐRÚJBARÁTI TÚRA A PIROS SÁVON A PIROS KERESZTIG

Rövid pihenő után indultunk tovább, hogy visszatérjünk a 8-as túránk végpontjához, és onnan folytassuk az utunkat a piros sávon. A cél a gyermektáborhoz közeli autóbusz megálló, és oda a piros sáv után a piros kereszt vezet. Ahogy elindulunk az úton, mindkét oldalon jómódú házakat találunk. És még egy jelet. Kékben a Szent Jakab zarándokútra vezető utat találjuk, ami ugyanerre fut – a kék négyszög a kitérőt jelöli a Szent útról, mert az a falu főutcáján fut végig, viszont ha valaki fel akar jönni ide a kilátóhoz alternatív megoldásként egy szakaszt így kiválthat.

Van egyébként itt a közelben egy ettől híresebb kilátó, ha végig mennénk a piros sávon Nyúlig, akkor a lábáig biztos eljutnánk. Ezt a Sokorói-dombság egyik legmagasabb pontján, Győrújbarát és Nyúl községek határán helyezték el, azaz a 313 méter magas Lilahegy tetején épült.Az építmény földmérési célokat szolgáló mérőpontot rejt, e fölé 1977-ben építettek egy vasbeton mérőtornyot, hogy lehetővé tegyék a messziről történő iránymérést. Ezt az ormótlan vasbeton tornyot úgy alakították át kilátóvá, hogy róla továbbra is végezhetők geodéziai mérések. A vasbeton palást faburkolatot kapott, a környék 15 legfontosabb fafajának anyagából. Miután jártam már ott elmondhatom, hogy igazi erőnlétet próbára tevő feladat eljutni a kilátó talppontjához, de onnan már nagyon kényelmes lépcsősor vezet fel a 14 méter magasságban levő csúcspontra – ahonnan pedig páratlan kilátás nyílik a környező tájra. Láthatjuk Pannonhalmát, a Bakony vonulatait, a Gerecse ormait, a Csallóközt, és szép idő esetén a Soproni hegységet vagy akár az Alpok közeli csúcsait. Innen ettől a kilátó padtól nem ilyen merészek a lehetőségeink, sőt az egyik irányba szinte ugyanazt láthatjuk erről a pihenő padról, mint a kilátó tetejéről.

A kilátóhegyi úton enyhe lejtőn haladva az óriás bogáncs mellett elhaladva eljutunk a Jókai utcáig, ahol Évi gyorsan irányba helyezte az újonnan felhelyezett piros jelzést, mert azt ismeretlen tettes elfordította. Itt ekkor még nem jutott eszembe egy történet a 90-es évekből, amit Tóth „Gili” a népszerű autóversenyző mesélt. Egyszer egy április 1-i gyors szakaszon az egyik versenyző meg akarta tréfálni a mezőnyt. Előző héten kijött ide és elforgatta a Bakonyoszlop táblát az ellenkező irányba. A verseny napján viszont ezt a felvezető autóban kiszúrták, ezért visszaforgatták a helyes irányba. És amikor nagy lendülettel megérkezett ide, ő volt az egyetlen, aki rossz felé ment, hiszen ő tudta, hogy nem hihet a táblának, de azt már nem tudhatta, hogy mások már gondoskodtak a jó irányról.

A folytatásban kényelmes tempóban haladunk tovább, az út jól jelölt, így elegendő figyelnünk csak a jelzéseket. Elhaladunk Győrújbarát legmeredekebb utcája előtt, majd egyenesen megyünk tovább. Az elhagyatott focipályánál nem értjük, miért van lakattal lezárva a terület – miként azt sem, hogy miként van ilyen nagy forgalom errefelé. Bár csak páran laknak itt, azért óránként 8-10 autó miatt biztos félre kellett állnunk. Megtaláltuk azt a pontot is, ahol az eddig velünk zarándokolóknak le kellett volna térni, de mivel most nem jött velünk senki, ketten mentünk tovább.

A tervezett időpontnak megfelelően 5 óra előtt megérkezünk ahhoz a kereszteződéshez, ahol a piros kereszt becsatlakozik. A piros kereszt innen az erdőn át Tényőre vezet a gyermektábor autóbusz megállóján keresztül, Úgy terveztük, mi csak addig megyünk. Gyorsan meg is ettük a jól megérdemelt uzsonnánkat.

012C KÓSTOLÓ A GYŐRÚJBARÁTI PIROS KERESZTBŐL

Ettől a ponttól az utat kétféle módon lehet folytatni. Vagy elindulunk tovább – majd egyszer – a piros sávon Nyúl – Écs – Pannonhalma irányban akár egészen Ravazdig, Vagy átcsatlakozunk a keresztre, hogy Tényő felé vegyük az irányt. Mi már mára ennyit terveztünk, és a buszmegállóig mindenképpen el akartunk jutni, így a piros kereszten mentünk tovább.

Az Őzike utcán haladunk tehát alapvetően enyhe lejtőn. Később, amikor már megszűnik az erdő mellettünk és beépített területre érünk, Paperdő utcának hívják a folytatást. Alig húsz perc alatt leérünk a gyerektáborig, ahol majd jönni fog hamarosan a busz. Évi persze jól megnézte most is a menetrendet – nem alaptalanul – aztán büszkén pózolt abban a pólóban, amit egy itt tartott gólyatábor emlékére viselt.

Itt felfedezünk egy újabb piros jelet – a piros tobozt – ami egy speciális erdei tobozgyűjtögető túra. Korábban mér felírtam a tervezett útvonalak közé. Három út is van erre, a legrövidebb a zöld borznyom, de van kék kökény és a toboz, ami piros. És olyan helyekre el lehet jutni, mint pl. a buckanyon.

2026. június 14.